Szent László három méter magas, egész alakos szobra áll Csíkszépvízen. Bocskay Vince szobrászművész alkotása állva, kezében az országalmával és egy bárddal ábrázolja a lovagkirályt.

A rendszerváltás óta magyar közösség még nem állíttatott ilyen nagyméretű szobrot Erdélyben. A szobor néhány centiméterrel magasabb, mint a kolozsvári Márton Áron-szobor vagy a sepsiszentgyörgyi Mikó Imre-szobor. Bocskay Vince példa nélkülinek nevezte, hogy egy alig másfél ezer fős közösség, mint amilyen a csíkszépvízi, hasonló méretű köztéri alkotást rendeljen. Ilyen munkát eddig csupán az ötvenezernél nagyobb lélekszámú, nagy gazdasági erővel rendelkező városok engedhettek meg maguknak. „A szobor méreteit az adott tér méretei, a teret szegélyző épületek határozzák meg” – mondta a művész. Bocskay eltért a közismert győri herma Szent László-ábrázolásától. A fej kidolgozásakor például két másik, kevésbé ismert hermát tekintett mintának. Dokumentumokra alapozva végzett előzetes tanulmányokat, minél több információt próbált összegyűjteni a lovagkirályról és koráról.

Dr. Urmánczy Nándor emlékpadját 2013. október 1-jén, születésének 145. évfordulója alkalmából felújították a Margitszigeten. Az emlékpadot 1942-ben állították fel először, ám a második világháborúban a bombázások következtében megsemmisült. Most ismét méltó emléket állít az egykori országgyűlési képviselő emlékének.

Dr. Urmánczy Nándor erdélyi örmény származású politikus, író, országgyűlési képviselő, a Védő Ligák Szövetségének elnöke, a „megalkuvás nélküli magyar”. Egész életében a nemzeti összetartozásért és cselekvőképességért harcolt, nem volt a meghátrálás híve. Trianon után is a nemzeti egységért harcolt és haláláig rendíthetetlenül hitt Magyarország feltámadásában.

Lőportár utca 3. meglevő homlokzatának felmérése

Budai ferences templom és kolostor. Az egykori budai külváros, az Országút (Landstrasse) a Bécs felé menő országútról kapta nevét. A Rózsadomb lejtőjén, az egykori Országút (ma Margit körút) mentén áll az ágostonrendiek által épített barokk templom és kolostor, amely 1785 óta a ferenceseké, akik tovább alakították, illetve bővítették az épületegyüttest.

A főhomlokzat két részre tagolódik: az alsó részt a talapzati rész és a rendkívül erőteljes övpárkány zárja le, míg a felső részen az Istenszemmel díszített oromzati timpanon magasságában újabb övpárkány fut körbe, amelyre már csak az órapárkánnyal és lapos gúlasisakkal lezárt két torony támaszkodik. Az egyes falfelületeket alulról felfelé dór, ión, majd korintuszi fejezetes pilaszterek szegélyezik. A főhomlokzat középső része beljebb ugrik a tornyok által rizalitszerűen meghatározott külső homlokzati síktól, középtengelyében az oszlopokkal körülvett, kosáríves kaput szegmensíves szemöldökpárkány koronázza meg, melynek záradékába gyermekangyal került, kereszttel a kezében. Felette a nagyméretű lant alakú kórusablak záradékát a ferences címer díszíti. A torony második emeletének fülkéiben Szent Mónika (Szt. Ágoston édesanyja), illetve Tolentinói Szt. Miklós szobra áll, a főtengelyben viszont a Vigasztaló Szűz Mária szobrát helyezték el, a közbenső főpárkány felett: a Mária térdén ülő gyermek Jézus a templomban működött övtársulat jelképét, a cintulát fogta eredetileg a kezében. A főhomlokzat plasztikai dísze tehát a belső ikonográfia egy változata: az ágostonos kultusz speciális oltárképeinek szobrászati átfogalmazásai, Weber József Lénárt művei. A főhomlokzat középrészét timpanon zárja le, míg a két tornyot órapárkány és lapos gúlasisak. A mindössze övpárkánnyal tagolt egyszerű oldalhomlokzatokon szegmensíves ablakok nyílnak.